Kele Fodor Ákos A szív vége című mesekönyve 2018 végén jelent meg a Tea Kiadó gondozásában acélból, hogy újraalkossa a magyarországi cigányság meséit, babonáit, és ezek révén a társadalom peremén élő roma közösség történeteiből egy szimulált valóságot hozzon létre, amelynek a működését minden cselekvésünkkel alakíthatjuk. Az író éppen azért választhatta a mesekönyv műfaját, mert ezen át olvasóként aktívan betekintést kapunk egy számunkra ismeretlen mesei varázsvilág működésébe, és nem csupán száraz adatokként tekinthetünk az eddig le sem írt kultúrára, ahogy azt az emlékművek vagy a tankönyvek engednék.

A mesekönyv a népmesékre jellemző régies nyelven szólal meg, használja azt a történetek jeleneteiben, a párbeszédek pörgésében, szellemes, helyenként kihívó kiszólásokban is, ebben az értelemben egy tipikus roma mesélőt képzelünk magunk elé a szimulált univerzumban, aki kísér minket a történeteken keresztül, és aki már jól ismeri az utat, hiszen nem először jár ebben a birodalomban.

A támogatására azért is van szükségünk, mert A szív végében a roma közösség hitének, babonáinak és mítoszainak megfelelően a rontásokat és a betegségeket valóban ártó szellemek okozzák, akik ebben a közös világban élnek a cigány és nem cigány emberekkel, és mert a történet elején részesei vagyunk a szimuláció születésének. A könyv első történetében az ég és a föld meg nem vált el egymástól, a teremtés pillanatába csöppenünk, így a könyv fekete lapélfestéssel és fekete borítóval takarja ki a szerző mindazt a könyv világából, amit mi már korábban, a mesekönyv olvasása előtt megtapasztalhattunk. A valóságtól ez a világ teljesen elzárt, itt bármi megtörténhet, hiszen a szimuláció működése átírja az igaz és hamis, valódi és képzeletbeli határokat.

A valóság és a mitikus világ különbségét jól mutatják A szív vége helyszínei is, amelyek a ciklusok címeit is adják: A Macskák Hegye, A Rosszak Hegye, A Szerencséshegyek. Míg ezek a terek a roma közösségek számára fontos misztikus szent terek, addig Kele Fodor Ákos szereplői használják ezeket a tereket. Ezzel játszanak a könyv illusztrációi is. Bán Sarolta fényképmanipulációin a mitikus erdős, hegyes tájképekre másolt néprajzi alakokat láthatunk, akik között vannak medve- vagy kutyaemberek is, ezzel a horror- és fantasyvilágot és a valószerűséget mint olyat egyaránt párbeszédre hívja.

A szív vége mesekönyv egésze ezzel a másfajta valószerűséggel játszik, hiszen ezen a módon tud hitelesen bemutatni egy olyan hagyományos életet, aminek egészen mások voltak a szabályai. A szimulációt használva a mesekönyv közönségénél mindegy, hogy milyen származású és milyen hagyományban élő ember olvas, hiszen a roma olvasó sem élvez előnyt azzal, ha ismer egy-egy történetfoszlányt, hiszen a szimuláció szabályai szerint nem ismerheti ki magát jobban a csak erre a világra létrehozott szabályrendszerben.

képek forrása: facebook.com/asszívvege