Biztos pontok az identitáserdőben

Kritika Linn Skaber, Lisa Aisato A szívem egy bezárt bódé című könyvéről

2021. július 20. 18:04 - Szilvió

Empátiagyakorlatok a kamaszlétről (f21.hu)

Egy korábbi blogbejegyzésben már gondolkodtam a storytelling és a monológok kisebbségi diskurzusban való használatának lehetőségeiről, a 2020 második felében megjelent A szívem egy bezárt bódé pedig olyan monológokat tartalmaz, amelyeknek középpontjában mindegy kisebbségi szerepben igyekszik történeteken keresztül érthetően beszélni a mindennapi megéléseikről. Az f21.hu számára írt kritikámban erről is gondolkodtam:

covers_628677.jpgA monológ mint színpadi szöveg ügyesen megtalált, valódi, termékeny metaforája annak, ami a kötetben történik: ez az őszinteség és a szembenézés helye, hiszen amit elmondanak benne, arról a dráma többi szereplőjének fogalma sem lehet, miközben, persze, tudjuk, a tragédiák valódi oka, hogy ezek a tudások nem transzparensek. A monológok egy narratológiailag rögzített pillanatban szólalnak meg, a dráma cselekményén – így itt a kamasz életén – kívül, a hős egyedül beszél a közönségéhez, így az ebben elhangzottakon kívüli történetet nem is ismeri az olvasó.

A kötetben megjelenő kérdések, megélések feldolgozására azért alkalmas ez az elbeszélésmód, mert rajta keresztül keretet és kifejezésmódon kap az a fajta kamaszos, önzésként felcímkézett tapasztalat, amelynek középpontjában valóban a beszélő önmaga, a személyiségének, világképének alakulása, a határainak meghúzása áll.

A teljes kritika az f21.hu-n.

Szólj hozzá!

Kritika Juhász Tibor Amire telik című kötetéről

2021. június 28. 11:08 - Szilvió

Szegregátumokra még telik (Tiszatáj online)

covers_655458.jpgJuhász Tibor nem kereste, hanem mintegy összehordta a szociológiai szakirodalmak, interjúk, a lokális és országos sajtó anyagait, és a réseket hétköznapi élettapasztalatokkal kitöltve épített tetőt az olvasó fölé. Nem kívánta belakhatóvá tenni, hiszen a putri sem kényelmes, csupán a maga valóságában szolgál lakhelyként, a maga valóságáról referál. Ezen tudások összemosásával olyan, a magyar köznyelvben, magyar kontextusban ritkán használt szociológiai fogalmak, mint a kolónia vagy a rezervátum értelmet nyernek és helyzetekre ismertetnek rá. Azzal, hogy nem a cigánysággal kapcsolatos közbeszédben megkoptatva használt szegregátum, vagy az épp felkapott (és átpolitizált) no-go zóna kifejezéseket veszi elő, a jelenségeket nagyobb, kisebbségszociológiai keretben és szókincsben vizsgálja. Az Amire telik versei nem tematikusan mutatnak újat, hanem abban, hogy ezek a begyakorolt tudások a megnevezés nélküli, szélesebb olvashatóságukban nem csupán egy népcsoportra olvashatóak rá. Az eljárás megnyitja azt a tudomány számára régóta átjárható teret az irodalom számára is, amely a szegénységről általában képes beszélni: a megszűnt út végén néhány perc múlva előbukkanó kolónia leírása, amelynek tagjai visszafelé élnek (Visszaélés), bár helyzetével a saját kontextusában rögzített, elvezet ahhoz, hogy az általános, absztrakt szegénységfogalomról is szólni tudjon a kötet.

Az Amire telik versei pontosak, szerzőjük ismeri mind jelenében, mind múltjában és szociológiai alakulásaiban az anyagát. Izgalmas követni a Juhász Tibor-szöveguniverzumban azt, ahogy a szegénység kortárs, posztszocialista közép-kelet európai kontextusaiban egyre mélyebb, egyre rendszerszerűbb működésekre tud rámutatni. Juhász köteteinek nem pusztán irodalmi, hanem társadalmi vonatkozásai is vannak, és noha a helyzet magában hordozza a megúszás lehetőségét, jó látni, hogy Juhász nem él vele, még ha van is olyan vers, amely nem a legszerencsésebb – például a már említett Ahogy otthon című. Bár szokás a szerző munkáit Borbély Szilárdéhoz vagy Tar Sándoréhoz hasonlítani (utóbbit a Salgó blues szövegszinten is idézi), Borbély Nincstelenekjének költőisége vagy Tar Sándor abszurd-groteszk epizodikussága egyaránt távol áll Juhász Tibor szikárságától. Ebben a verseskötetben végképp bebizonyosodott: a nem érzelmi bevonódásra vagy ráismerésre, kinevetésre vagy megbotránkoztatásra hívó, hanem pontos, szociológiai valóságában ábrázoló narráció a szegénységábrázoló irodalom valódi eszköze tud lenni.

A teljes kritika a Tiszatáj Online-on.

Szólj hozzá!
Címkék: kritika roma

Egyre többen a mesélő körül: A cigány meséknek és közönségüknek változása 1940-től napjainkig

2021. június 21. 13:09 - Szilvió

Megjelent az első tanulmányom, mutatom a rezümét

00_urban-1024x642.jpgFotó: Urbán Tamás / Fortepan

 

1940-től napjainkig hatalmas utat tett meg a magyarországi roma irodalom, és annak a kitűntetett műfaja, a mese. A múlt század első felében a roma irodalom orális hagyományként öröklődött generációról-generációra, a mesék népmesék voltak a roma közösségek kollektív tudatának a médiumai, melyeken a mesélők és a közösség egyaránt osztoztak. 2018-ban jelent meg Kele Fodor Ákos A szív vége című mesekönyve, mely alcímében is jelöli, hogy ezek másféle mesék: Cigány Újmesék.

A dolgozat a két állapot közt eltelt idő meseterméseit kívánja vizsgálja az irodalom alapviszonyok változásában, hiszen az elmúlt 70 évben kialakult a szerzőség azáltal, hogy műmesék jöttek létre. A nyomtatásban való megjelenés hatására rögzültek a mesék szövegei, és a műmesék már nem is az oralitásra jellemző variánsokban léteznek. A könyv médiumán keresztül szélesebb rétegeket képesek elérni a mesék, hiszen a mesék befogadása nem egy exkluzív rítus, amely addig terjedhet, amíg a mesélő hangja elér, így viszont a szövegeknek olyan olvasók számára is nyitottaknak kell lenniük, akik nem osztoznak a mesélővel közös szellemi atmoszférában, emlékezetközösségben.

A dolgozat bizonyítja, hogy a változások állomásai vallanak az elmúlt 70 év politikai, kisebbségpolitikai törekvéseiről, a globalizáció működéséről, az irodalmi intézményrendszerről és a kánonépítés folyamatairól is, hiszen (Jan Assman modelljét használva) a hideg emlékezetkultúra termékeiként és kisebbségi alkotásokként ezekre a mesékre mind hatással voltak a forró többségi társadalom intézményi struktúrái, melyek hozzájárultak a mesék ma szépirodalmi regiszterből való olvashatóságukhoz.

A tanulmánynak a MeseCentrum – az IGYIC ifjúsági és gyerekirodalmi blogja adott otthont,
ide kattintva olvashatjátok.

Szólj hozzá!

Ártatlan és logikus dolgok (részlet)

2021. május 23. 17:34 - Szilvió

Párhuzamos monológunk az f21.hu-n

Bálint Zsófiával az elmúlt félévben részt vettünk a Független Színház Roma hősök projektje által szervezett egyetemi kurzuson, amelynek a keretében a storytelling módszerének és a kisebbségi reprezentációs törekvéseknek a közös lehetőségeiről gondolkodtunk. A kurzus egyik lehetséges kimenetele egy művészeti alkotás volt, Bálint Zsófiával mi a storytelling monológszerű, személyes jellegét szerettük volna megmutatni a mi romákkal való találkozásaink kapcsán, örömünkre pedig az f21.hu közölte az írást. A blogon most csak egy rövid részletet mutatok:

Nálunk voltak a faluban cigányok, és bírtuk őket. Margit néni a hóna alatt vitte mindig a kenyeret, nem csíkos szatyorban, mint a többiek, és ez szép volt. Mindig néztem a buszmegállóból, hogy mennyire logikus ott vinni. A csíkos szatyor nekem is mindig vágta a kezemet, de ő a hóna alatt vitte, ami beláthatóan okos dolog. Sanyi bácsival mindenki incselkedett, és ő is velük a maga kora szerint. Azt szerettem a Sanyi bácsiban, hogy mindenkire figyel, mindenkinek van mit mondania, mindenkivel tud együtt nevetni.

Tavasztól őszig a hátsó udvarban ültek, de oda is beláttunk az utcáról, amikor elmentünk előttük. Körbe ült az egész család. Margit néni középen, arccal a kiskapu felé, hogy lásson minden érkezőt. Az volt a fő hely. Sanyi bácsi mindig máshol, az mellett, akivel éppen beszélt. Mindig mesélt valamit. Szépen éltek, hazajártak a gyerekeik, az unokákkal játszottunk, ha punyát csináltak, mi is ettünk. Szerettem a punyát, sós uborkával, frissen. Mint a nyárnak, olyan volt az íze.

A novella egészében itt olvasható.

d4-2402-bearbeitet-2.jpg

Kép forrása: Jesco Denzel – St. Jacques Gypsies

Szólj hozzá!

Legyen üdvözölve a kutatóblogomon!

2021. május 16. 20:39 - Szilvió

Köszöntöm a Biztos pontok az identitáserdőben kutatóblogon!

Veszprémi Szilveszter vagyok, költő, blogger, egyetemi hallgató és a blogbéli minőségemben kutató. A még szűk behatárolás előtt álló érdeklődési területem az identitásirodalom, a kultúrában folyó többségi-kisebbségi párbeszéd és a kisebbségek irodalmi reprezentációja. A folyamatban lévő két kutatásom közül az egyik a cigány mesék változásait vizsgálja, amit azért fontos alaposan ismerni, mert ötven évvel korábban még csak éledezett az írott roma kultúra, így a szájról-szájra hagyományozódott mesemondás volt a roma nyelvi kultúrának szinte az egyetlen eszköze, míg ma a roma mesék szépirodalmi alkotások, amelynek szerzője van, a szövegük pedig rögzült. Most úgy képzelem, hogy ez a kutatás viszi majd a hátán a blogot, mert a következő időkben szeretnék aktív meseolvasással foglalkozni, illetve szeretném azt vizsgálni, hogy milyen kritikai és befogadói közegbe érkeztek meg ezek a mesék.

A másik aktív kutatásomban az elsőgenerációs-értelmiségi önéletírás műfaját szeretném körüljárni, alapvetően (Milbacher Róbert fontos esszéjét idézve) a kulturális migráció szemszögéből, szintén egyfajta kisebbségkutatásként, amely a kulturális mobilitás kríziseit kívánja kisebbségi tapasztalatként vizsgálni.

Az közös ebben a két kutatásban, az az, hogy az identitásról kívánnak valami nagyon egyértelműt elmondani. A roma mesék mind közösségi, mind kisebbségi szövegekként azt a kérdést járják körül, kik is vagyunk mi, és ugyanez a legfőbb kérdése az önéletírásoknak is: Ki vagyok én, és hogy váltam épp azzá?

Amikor a blog címét adtam, lehet, hogy nagyot vállaltam. Olyat, amit igazán senki nem tudna biztosítani. Kérdés az, hogy a XXI. században beszélhetünk-e egyáltalán bármilyen biztos dologról, pláne az identitás tekintetében, mégis, bízom benne, hogy egy-egy reflexió, vagy a kutatási témáik iránti lelkesedésem, vagy legalább a kérdésfelvételek minősége biztos pont, egy biztos tisztás tud lenni az identitáserdőben.

Veszprémi Szilveszter

veszpremi_szilveszter.jpg

Néhány link más munkáimhoz:

MTMT adatlap
Egy meleg srác olvas blog
Eközben Szegeden blog

A profilfotó Kiss Ferenc Mátyás munkája

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása