Biztos pontok az identitáserdőben

Kritika Lázár Ervin Korona és kard című könyvéről

2021. szeptember 20. 14:25 - Szilvió

Magyar mondák, cigány mesék, hány világ? (f21.hu)

covers_599389.jpgEgy könyvön belül bejárható-e a távolság a magyar mondavilág és Ámi Lajos (1886-1963) apagyi cigány mesélő meseuniverzuma között, vagy csupán az a közös bennük, hogy Lázár Ervin élete utolsó éveiben mindkettő történeteivel foglakozott? Az Ámi Lajos történeteit átdolgozó Az aranyifjítószóló madár (Osiris) 2001-ben, a Magyar mondák (Osiris) 2005-ben jelent meg, 2020 őszén pedig a Móra Könyvkiadó a két könyv történeteit a Korona és kard című kötetbe szerkesztette, ezzel meghívva az olvasót a két hagyomány egymás mellett olvasására.

A Korona és kard tizenhat, néhány oldalas magyar mondát és kilenc, esetenként több-tíz oldalas roma mesét tartalmaz. Elsőként a mondák, a kötet második felében pedig a mesék szerepelnek, mindkét szövegtípust Herbszt László a kódexek királyábrázolásait idéző, rozettamotívumokkal, levelekkel és indákkal ékesített, aprólékos illusztrációi kísérik. A könyvtárgy maga is ezt a kódexolvasó világot hívja elő, vastag, matt fényű, mázolatlan papírt használ, a főszövegek betűtípusa is kövérebb, a címeket pedig további levél-inda motívumok választják el a főszövegektől.

A látszólag hagyományos olvasást kívánó kötet szövegében azonban igyekszik túllépni a hagyományos mondaolvasás gyakorlatán. Nem pusztán arra törekszik, hogy az olvasó megismerje ezeket a történeteteket, hanem valóban beavatja őt a mondavilágba, így nemcsak egy jól festett, tankönyvekből ismert, valóságmaggal rendelkező, de történelmi hitelességgel mégsem bíró, a nemzeti identitást meghatározó tudásnak az átadása történik olvasáskor, hanem tényleges mesélés.

[...]

A könyv két világának szintézise éppen annak a kérdése, hogy hogyan volnának folytathatóak a magyar mondavilág történetei, azok hogyan vallanának például a második világháború utáni viszonyokról, vagy hogyan szólalnának meg a hírek felgyorsult terjedésének korszakának küszöbén. A roma közösségeknek Ámi Lajos idejében nincsenek még írott emlékezetben őrzött történelmi hősei, ahogy egyáltalán írott emlékezete sincs, így a meséknek nem is lehetnek mondai szereplői.

A kötet nem tesz egyenlőségjelet a két szöveghagyomány közé, de azt mondja, hogy ezek az anyagok egymás mellé tehetőek. Felmutatja, hogy a közösen átélt történelem nem jelent közös néphagyományt, hiszen a két, oralitásban létező korpusz lejegyzése – és ezzel a szövegek rögzülése – között eltelt több száz év nem nyomtalanul telt el. Lázár Ervin átiratai azonban, talán mert külön könyvekben is jelentek meg, képesek a gyerekirodalom nyelvével és figyelmével őrizni a különbségeket is.

A teljes kritika ide kattintva olvasható.

Szólj hozzá!

A meséről mint szimulációról egy mesekönyv példáján keresztül

2021. szeptember 16. 20:50 - Szilvió

Kele Fodor Ákos A szív vége című mesekönyve 2018 végén jelent meg a Tea Kiadó gondozásában acélból, hogy újraalkossa a magyarországi cigányság meséit, babonáit, és ezek révén a társadalom peremén élő roma közösség történeteiből egy szimulált valóságot hozzon létre, amelynek a működését minden cselekvésünkkel alakíthatjuk. Az író éppen azért választhatta a mesekönyv műfaját, mert ezen át olvasóként aktívan betekintést kapunk egy számunkra ismeretlen mesei varázsvilág működésébe, és nem csupán száraz adatokként tekinthetünk az eddig le sem írt kultúrára, ahogy azt az emlékművek vagy a tankönyvek engednék.

43276739_506817946454213_6055508363821711360_n.jpg

A mesekönyv a népmesékre jellemző régies nyelven szólal meg, használja azt a történetek jeleneteiben, a párbeszédek pörgésében, szellemes, helyenként kihívó kiszólásokban is, ebben az értelemben egy tipikus roma mesélőt képzelünk magunk elé a szimulált univerzumban, aki kísér minket a történeteken keresztül, és aki már jól ismeri az utat, hiszen nem először jár ebben a birodalomban.

A támogatására azért is van szükségünk, mert A szív végében a roma közösség hitének, babonáinak és mítoszainak megfelelően a rontásokat és a betegségeket valóban ártó szellemek okozzák, akik ebben a közös világban élnek a cigány és nem cigány emberekkel, és mert a történet elején részesei vagyunk a szimuláció születésének. A könyv első történetében az ég és a föld meg nem vált el egymástól, a teremtés pillanatába csöppenünk, így a könyv fekete lapélfestéssel és fekete borítóval takarja ki a szerző mindazt a könyv világából, amit mi már korábban, a mesekönyv olvasása előtt megtapasztalhattunk. A valóságtól ez a világ teljesen elzárt, itt bármi megtörténhet, hiszen a szimuláció működése átírja az igaz és hamis, valódi és képzeletbeli határokat.

4810412_5.jpgA valóság és a mitikus világ különbségét jól mutatják A szív vége helyszínei is, amelyek a ciklusok címeit is adják: A Macskák Hegye, A Rosszak Hegye, A Szerencséshegyek. Míg ezek a terek a roma közösségek számára fontos misztikus szent terek, addig Kele Fodor Ákos szereplői használják ezeket a tereket. Ezzel játszanak a könyv illusztrációi is. Bán Sarolta fényképmanipulációin a mitikus erdős, hegyes tájképekre másolt néprajzi alakokat láthatunk, akik között vannak medve- vagy kutyaemberek is, ezzel a horror- és fantasyvilágot és a valószerűséget mint olyat egyaránt párbeszédre hívja.

A szív vége mesekönyv egésze ezzel a másfajta valószerűséggel játszik, hiszen ezen a módon tud hitelesen bemutatni egy olyan hagyományos életet, aminek egészen mások voltak a szabályai. A szimulációt használva a mesekönyv közönségénél mindegy, hogy milyen származású és milyen hagyományban élő ember olvas, hiszen a roma olvasó sem élvez előnyt azzal, ha ismer egy-egy történetfoszlányt, hiszen a szimuláció szabályai szerint nem ismerheti ki magát jobban a csak erre a világra létrehozott szabályrendszerben.

képek forrása: facebook.com/asszívvege

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása